- Jól van anyukám, drága! Nyugi, nyugi! – próbált békülékeny hangot megütni
a mosolygós öregember. Jóképű volt, magas, nagydarab, jó tartású, tetszett a
nőknek hetvenkét- évesen is. Időnként kellett neki a nő, kellett volna. Egyszer, az
egyik éjszaka, így focimeccs után átment az öregasszony szobájába álló
szerszámmal.
- Anyu! Anyukám! – suttogott.
Az ijedten hagyta abba a horkolást.