Örökbefogadás (kisregény)

Potyogtak a könnyeim, és közben rettenetesen szégyelltem magam. A nevelőnő átölelt, vigasztalóan simogatta hajamat, szinte fájt az érintése, égetett, hamis, mint minden, ami becsap. Igazságtalan vagyok, tudom, de ez a pillanat, mikor az lehetek, mikor fájhat, hogy vége, amiről sokáig hittem, hogy végtelen.