Az aberrált

A képernyőn gyönyörű, piros ruhás lány sétált, fehér szandálban, táskáját lóbálva. Haja koromfekete, hosszú, a tengerparti szél szálanként fújta szanaszét. Érzékelhetően romantikus film. Inkább női közönségnek való. Ezért is volt furcsa a fiatalember, akinek szeme rátapadt a képernyőre, és akkora izgalom látszott rajta, mintha legalábbis a Normandiai partraszállás dokumentum filmjét nézte volna, úgy, hogy nem ismeri a végét. A fiút Dezsőnek hívták. Magas, feketehajú, kékszemű, még alig férfi. A tizenkilencedik évében járt, éppen érettségi után. Ahogy tekintete rászegeződött a képernyőre, érezte, nehezebben szedi a levegőt.